5. Váratlan hívás

Nagyon lassan telt az idő, miután hazaértem a tankönyv vásárlásból, konkrétan mintha megállt volna. Az érzések össze-vissza kavarogtak bennem... előző nap még féltem szeptember elsejétől, de az iskola mindent felforgatott bennem. Már rettenetesen vártam a sulit, látni akartam újra Briant, és persze Lizát, meg a két srácot. Alig telt el két nap, és már kezdtem beilleszkedni Breconba, kezdett a szívemhez nőni, ugyanis az ellenkezője történt annak, amit vártam.
Kidőltem az ágyra, és csak néztem a plafont, még talán mosolyogtam is rá, mint valami bolond, miközben azon elmélkedtem, hogy létezhet-e szerelem első látásra. Tisztára, mint egy 14 éves tinilány... de ebben a pasiban volt valami, ami nagyon megfogott, és nem a külseje... pontosabban nem CSAK az, de ezt nehéz megmagyarázni.
És így ment ez egész nap, nem tudtam másra gondolni, csak a sulikezdésre. Apáék nem sokkal utánam értek haza, anyu természetesen rögtön nekiállt bombázni a kérdéseivel:

- Milyen volt a vásárlás? - kérdezte kíváncsian.
- Semmi extra nem történt... összeismerkedtem pár leendő évfolyamtársammal - feleltem.
- És jó fejek? Fogadjunk van köztük legalább egy pasi! - folytatta az interjút.
- Igen, két pasi és egy lány... de mielőtt félreértenéd a pasik nem az eseteim, viszont nagyon jó arcok - mosolyogtam.
- Persze persze... a lényeg, hogy gyorsan megtaláltad a helyed a suliban, csak aztán óvatosan a srácokkal! - kacsintott rám.
- Ajj anyu, úgy mondod ezt, mintha idáig tapadtak volna rám a pasik...
- Kicsim, te egy nagyon szép lány vagy, többnyire a szép csajoknál nem kezdeményeznek a pasik, mert nem tartják magukat elég jónak hozzád, legyen egy kicsit több önbizalmad - mosolygott rám biztatóan.
- Hát az igazság az, hogy... nem is tudom lényeges-e... - fogtam bele.
- Na mesélj, láttam én rajtad, hogy nem véletlen vigyorogsz, mint egy vadalma!
- Láttam ma egy srácot az előcsarnokban, aki nagyon megtetszett már így első látásra, és mikor ránéztem nem csak viszonozta a pillantásom, hanem még rám is mosolygott, nagyon helyes volt... - áradoztam.
- Na csak el ne olvadj, az hogy mosolygott rád még nem jelent semmit. Nem akarok illúzióromboló lenni, de még nem tudhatod milyen valójában, de azért drukkolok, tudod hogy rám számíthatsz, ha kérdésed van.
- Persze anya... köszi - feleltem mosolyogva.

Anya tisztára olyan volt, mint egy barátnő, bármit megbeszélhettem vele, bármiről akartam mesélni ő azt kíváncsian végighallgatta, nagyon ritkán volt olyan eset, hogy nem volt ideje rám. Épp mentem fel a lépcsőkön azon merengve, hogy tényleg nem tudom milyen valójában Brian... mi van, ha ugyanolyan, mint a többi nagymenő srác, aki mindig csak azért csinál valamit, hogy felvágjon vele a többiek előtt? De valamiért biztos voltam benne, hogy ő nem ilyen, túl kedves volt ahhoz a mosolya... ha nem is biztos, de éreztem, hisz nem véletlen mosolygott rám így ismeretlenbe. Lehet meg akar ismerni, csak nem mert odajönni Lizáék miatt? Épp ezen elmélkedtem, amikor csörögni kezdett a telefonom... majdnem szívbajt kaptam annyira váratlanul ért, és annyira elmélyedtem a gondolataimban...

- Halló itt Rachel, kivel beszélek?
- Szia Rachel, ööö... Pandora vagyok, nem jelezte ki a telód? Tudtommal megvan a telefonszámom.
- Naná, hogy megvan bocsi, csak váratlanul ért, hogy felhívtál.
- Nyugi ne parázz... olyan fura a hangod, mi történt, milyen Brecon?
- Ez nem igaz, ennyire látszik és hallatszik rajtam, hogy valami történt? - hitetlenkedtem.
- Na ki vele, mesélj! - hallani lehetett a kíváncsiságot a hangján, és kezdődött a pletykálás.

Elmeséltem, hogy mennyire az ellenkezője történt annak, mint amit vártam Brecon-tól, hogy megismertem három évfolyamtársat, és persze nem hagyhattam ki Brian-t se. A beszélgetés elég egyirányú volt, szinte csak én meséltem, szegény Pandora meg csak végig hallgatott, de igyekeztem visszafogottan és nem túl lelkesen mesélni, nehogy azt higgye, hogy sokkal jobb az új ismerősökkel, mint vele meg Sandy-vel volt...

- Na akkor látom kezdődik az új élet - vidámkodott Pandora.
- Jaja, csak minden nap legyen ilyen jó... kíváncsi vagyok milyen az itteni élet, jut eszembe... melyik nap jöttök ide?
- Épp ezt akartam mondani, hogy ha szeretnéd már holnap tudnánk menni, de ha szüleid nem bánják, akkor ott aludnánk, mert nem egy rövid út lesz ez.
- Persze, hogy megengedik... hú basszus tök király lesz, akkor holnapra csajbuli várható - röhögtem fel.
- Naná, rójuk majd ott is az utcákat, ahogy Birmingham-be is tettük! - nevetett ő is velem.
- Sandy-vel amúgy mi van? Nem írt, nem hívott, meg semmi. Ennyire örül, hogy megszabadult tőlem?
- A drága Sandy rajtam keresztül kommunikál veled, állandóan nyaggat a kérdéseivel, hogy hogy érzed magad meg hasonlók, csak leköti a sok pakolás, mert náluk lakásfelújítás lesz.
- És mégis eljön holnap? Na ez megnyugtató, azt hittem már le is mondott rólam, miután elköltöztem a családommal.
- Dehogyis ne legyél bolond, nagyon is szeretne látni téged... de most már mennem kell Rachel, szüleim kinyírnak hogy ennyit telefonálok, már hallom hogy apum morog... majd holnap csörgök, ha a megállóban vagyunk! - mondta lelkesen.
- Okés, várlak titeket, majd kifurikázunk elétek anyuval, vagy apuval, nehogy a végén eltévedjetek az erdőben - mosolyogtam..
- Azért ennyire hülyék nem vagyunk, nem is tudom ki tévedett el annyiszor az osztálykirándulásokon! - kacagott.
- Jól van na, csak találjatok ide ez a lényeg, nehogy megint kiszemeljetek két pasit a buszon, és leálljatok velük dumálni, az majd ráér hazafele.
- Az csak egy eset volt, mondjuk elég helyesek voltak, kár hogy nem kértük el a mobilszámukat... na mindegy, tényleg megyek mert a végén el se engednek holnap, még össze is kell pakolnom.
- Rendben, akkor majd holnap, puszi Pandora!
- Pusza te pasik álma, jó legyél! - köszönt el nevetve.

Ennyire jó napra egyáltalán nem számítottam, leírhatatlanul boldog voltam, mert idáig úgy állt a dolog, hogy új barátokat is szerzek, azaz mégis megtalálom a helyem Brecon-ban, de mégse kell megválnom a két legjobb barátnőmtől. A nap vége azonban eléggé unalmasan telt, nézegettem az új tankönyveimet, lenn dumálgattam apuékkal, és este 9-re már a zuhanykabinban tusoltam több, mint félórán át, nagyon jól esett a forró fürdő.
Mikor végeztem a törölközéssel felkaptam a piros trikóm, és a fekete pizsigatyám, és bevetettem magam az ágyba. Bekapcsoltam a tévém arra számítva, hogy hátha adnak valami érdekes műsort, végül egy detektíves filmnél hagytam abba a kapcsolgatást, egész jónak tűnt, nemrég kezdődhetett. Már körülbelül másfél órája ment, amikor lecsukódtak a szemeim és kezdetét vette egy újabb különleges álom...